A farkasok étrendje - bár ragadozó állatról beszélünk - rendkívül változatos. Szinte mindent megeszik, amit el tud kapni: madarakat, békákat, egereket, halakat, rovarokat, sőt, gyümölcsöket és zuzmókat is fogyaszt. Jobb híján dögevésre fanyalodik, persze ha lehetősége van vadászni, kihasználja.
Az egyedül vadászó farkas számára a nyulak, kisebb szarvasok - és házak körül a birkák, amiért az emberek annyira haragudnak ezekre az állatokra - az ideális zsákmány.

A farkasok sikeres vadászatának titka azonban a falkában rejlik. Ezek a rendkívül intelligens ragadozók bámulatos csapatmunkával képesek leteríteni a náluk akár tízszer nagyobb bölényeket, hatalmas jávorszarvasokat is. Ez nem is csoda, hisz a falkában vadászó állatok számára a minél nagyobb zsákmány a kedvező. Ahányan leterítették, annyinak is kell az éhségét csillapítania.

De hogyan csinálják?
Amikor a farkasok szagot fognak, együttesen követik a forrását, míg rá nem lelnek a prédára. Ha nyílt terepen találják, azonnal támadni kell, mert a préda is könnyen kiszúrja őket. Azonban, ha pl. erdőben történik a vadászat, a farkasok ellenszélben, lopakodva megközelítik az állatot, és közös erővel rohanják le. Ha magányos prédáról van szó, nagy esély van a sikerre, ám a nagy termetű állatok esetén vigyázni kell, hisz könnyen okozhatnak sérüléseket.

A csordában lévő állatoknál már más a helyzet. Mivel a farkasok igyekeznek megspórolni az energiát, a beteg, öreg állatokat, illetve a borjakat szemelik ki (persze ha lehetőségük van egészséges állatot elejteni, akkor azt választják). Ha ez megtörtént, az állatot le kell választani a csoporttól, vagy legalábbis szétrobbantani a csorda egységét, több csoportra szakítani őket. A zsákmányt ezután üldözőbe veszik. A farkasok nagyon kitartóan futnak, bár sokszor néhány kilóméter után feladják az üldözést.

A prédát beérve az állat lágyékába, marjába harapnak, a földre próbálják rántani, majd a nyaki ütőér átharapásával végeznek vele. Ha összehasonlítjuk a nagymacskák módszerével, a kegyetlennek tartott farkasok sokkal kíméletesebben bánnak el a prédával; a nagymacskák addig szorítják az áldozat nyakát, míg az meg nem fullad, a farkasok viszont egyetlen, erős harapással ölik meg az állatot, így az nem szenved.

A zsákmányból a farkasok rangjuknak megfelelő sorrendben esznek. Először az alfa pár ehet, őket követi a béta, és így tovább, az omega juthat utoljára az eleséghez. Gyorsan kell enni, hisz ha egy másik ragadozó (pl. medve vagy puma) kiszagolja a farkasok lakomáját, megtámadja őket, hogy megszerezze a zsákmányt, egy ilyen erősebb állattal szemben pedig a falka tehetetlen. Próbálnak mindent elpusztítani a tetemről, a csontokat is megrágcsálják, azonban ha mégis akad maradék, a dögevők előszeretettel takarítanak a farkasok után.

Így a végén megemlíteném, hogy a farkas egyáltalán nem olyan vérengző gyilkos, mint ahogy azt az emberek hiszik. Kizárólag szükségből öl, vadászat közben pedig igyekszik minél kevesebb fájdalmat okozni a prédának. Az ember tanulhatna tőle. Ráadásul, mivel legfőkébb a gyenge, beteg állatokra vadásznak, hatalmas szerepük van a biológiai egyensúly fenntartásában is.

Saját írás,
NE LOPJ!
Köszönöm.
© linwolf.gportal.hu

 
Nézz vadászó farkasokat!;)