Egy kis részletet olvashatsz Farley Mowat - Ne féljünk a farkastól! című könyvéből, mekkora pánikot okozott egy veszett farkas Churchillben.

"A veszettség fertőzte állatok rendszerint nem "őrjöngenek" a szó szokott értelmében. A betegség az idegrendszerüket támadja meg, kapkodóvá, kiszámíthatatlanná válnak, és elveszítik azt a segítséget, amit félelemérzetük ad. Veszett farkasok olykor száguldó autók vagy vonatok elé szédelegnek; megesett az is, hogy betámolyogtak egy egész csapat eszkimó kutya közé, amelyek természetesen darabokra szaggatták őket; sőt, nemegyszer előfordul, hogy falusi utcákra tévednek, és emberlakta sátrakba, házakba húzódnak be. Ezek a holtbeteg farkasok végtelenül szánalomra méltók, de az emberek reakciója velük szemben többnyire a zabolátlan rémület - nem is a betegségtől, amelyben csak ritkán ismerik fel a veszettséget, hanem magától a farkastól. Történnek néha egészen groteszk dolgok is, amelyek segítenek ébren tartani a farkasok veszedelmességéről és vérszomjúságáról terjesztett közkeletű mítoszt.

Az 1946-os járvány idején Churchillben egy ilyen beteg, haldokló farkas bukkant fel. Először a kanadai hadsereg egyik tizedesével találkozott, aki éppen hazafelé tartott a laktanyába a churchilli sörözőben rendezett ülésszakról. A tizedes beszámolója szerint nyilvánvalóan gyilkos szándékkal egy óriási farkas rontott rá, és csak úgy sikerült megmentenie életét, hogy egy mérföldet rohant az őrházig. Szörnyű megpróbáltatásának semmiféle fizikai nyomát nem tudta felmutatni, de a lelki sérülései bizonyára igen mélyek voltak. Riasztásától az egész katonai tábor szinte hisztérikus méretű pánikba esett. Mind az amerikai, mind a kanadai seregeket mozgósították, és hamarosan puskákkal, karabélyokkal, reflektorokkal felfegyverzett, ádáz arculatú férfiak csapatai fésülték át a környező vidéket, hogy leszámoljanak a fenyegető veszedelemmel, amely alig néhány óra leforgása alatt több kiéhezett farkashordává növekedett.
Az ebből eredő roppant izgalomban tizenegy eszkimó kutya, egy amerikai őrvezető, valamint egy késő éjjel hazafelé baktató csipevé indián esett áldozatul - nem a farkasnak, hanem az őrjáratnak. A gyermekek és a nők két teljes napig zárt ajtók mögött éltek. A katonai táborból jószerivel eltűnt a gyalogság, s azok a férfiak, akiknek távol eső épületekben volt dolguk, vagy dzsipen, talpig fegyveresen közlekedtek, vagy ki sem tették a lábukat.
A második napon egy amerikai vadászrepülőgépről, amely csatlakozott a vadászathoz, farkast észleltek, s a lovas rendőrök rettenthetetlen különítménye nyomban kivonult leszámolni vele. A farkasról kiderült, hogy nem más, mint a Hudson-öböl Társaság igazgatójának cocker-spánielje.
Három teljes napig tombolt a pánik. A harmadik nap késő délutánján egy hattonnás katonai teherautó vezetője, aki éppen a repülőtérről tért vissza a táborba, hirtelen egy szőrkupacot látott maga előtt az úton. Erősen beletaposott a fékbe, de már nem tudott idejében megállni, s a farkast - amely olyan beteg volt, hogy már odébb sem tudta vonszolni magát - irgalmasan átsegítette a másvilágra.
Az esemény utóhatása is módfelett érdekes. Elég a legkisebb jel, és Churchill lakosai (valamint a kontinensen azóta szétszóródott katonák népes tömege) mind a mai napig szívesen elmesélik boldog-boldogtalannak az 1946-os farkasinvázió történetét. Mesélnek kétségbeesett egyéni összecsapásokról; szétmarcangolt nőkről és gyermekekről; miszlikbe tépett kutyafalkákról; és arról, hogy egy egész emberi közösség hosszú ideig ostromállapotban élt. Mindössze a drámai befejezés hiányzik: észak-amerikai változata a behavazott síkságon menekülő orosz trojkának, amelyet végül is óhatatlanul  elözönlenek a farkashordák, és a sarki éjszaka csak úgy visszhangzik a reccsenésektől, amint a farkasfogak az emberi csontokat ropogtatják."

Ez a kis történet szerintem ismételten ékes bizonyítéka az emberi hülyeség határtalanságának. A veszett állatok valóban sajnálatra méltóak. Akinek esetleg nem jött le az irónia Farley könyvéből, annak elárulom, hogy a veszett farkas az égvilágon senkinek sem ártott, csupán az emberek reagálták túl a dolgot.

Saját gépelés, kérlek
NE LOPJ!
Köszönöm.
© linwolf.gportal.hu