Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának:
- Hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét legelni, de olyan helyre hajtsd, ahol jóllakhatik.
A fiú kihajtotta szép füves helyre; evett a kecske, evett, míg úgy jól nem lakott, hogy alig bírt megmozdulni. Akkor kérdezi tőle a fiú:

"Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?"

Felelt a kecske:

"Úgy jóllaktam, mint a duda,
egy szál fű se fér több belém."

Ezzel a fiú hazahajtotta, otthon kérdi az apja a kecskétől:

"Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?"

Felel a kecske:

"Jaj, jó gazdám, dehogy laktam,
mint a kutya, úgy koplaltam."

Megharagudott erre az ember, mindjárt elkergette a fiát a háztól. Másnap reggel mondja a kisebbik fiának:
- Hajtsd ki most te, fiam, a kecskét, de jó helyre hajtsd, mert ha éhen hozod haza, úgy jársz, mint a bátyád.
Kihajtotta a fiú még szebb füves helyre, mint a bátyja, jól is lakott a kecske megint úgy, hogy alig bírta. Akkor kérdezi tőle a fiú:

"Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?"

Felelt a kecske:

"Úgy jóllaktam, mint a duda,
egy szál fű se fér több belém."

Ezzel a fiú hazahajtotta, otthon megint kérdi az apja a kecskétől:

"Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?"

Felel a kecske:

"Jaj, jó gazdám, dehogy laktam,
mint a kutya, úgy koplaltam."

Ez még jobban megharagította az embert, elkergette ezt a fiát is.
Harmadnap reggel nem volt kire bízni a kecskét, maga hajtotta ki az ember. Még szebb füves helyre vitte, mint a fiai, a kecske úgy jóllakott, hogy csak eldűlt, mint egy darab fa. Kérdezi tőle azember:

"Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?"

Felelt a kecske:

"Úgy jóllaktam, mint a duda,
egy szál fű se fér belém."

Ezzel hazahajtotta az ember. Otthon kérdi tőle:

"Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?"

Felel a kecske:

"Jaj, jó gazdám, dehogy laktam,
mint a kutya, úgy koplaltam."

Nagyon megharagudott erre az ember, most látta, hogy a két fiát is ártatlanul kergette el a háztól.
- No hiszen megállj, kutya kecske, majd meglakolsz te ezért!
Elővett egy éles kést, a kecskét megkötötte egy fához, elkezdte nyúzni elevenen.Mikor már félig megnyúzta, megszólalt a kecske:

"Jaj, jaj, jaj jó gazdám,
ne húzd le a bundám,
úgy jól laktam, mint a duda,
egy szál fű se fér több belém."

Erre aztán félbehagyta a nyúzást, eloldta a fától a félig megnyúzott kecskét. A kecske amint megszabadult, elkezdett szaladni árkon-bokron keresztül. Szaladt, szaladt, egyszer egy rókalyukhoz ért, abba belebújt. Ott aztán meghúzta magát szépen. Egyszer jön haza a róka, beszól a lyukba:
- Ki vagy, mi vagy lyukamba, lyukamba?

"Én vagyok, bém vagyok,
félig nyúzott bakkecske;
szarvaimmal tusálok,
bajuszommal szurkálok,
szaladj mindjárt, megdöflek."

Megijedt a róka, elszaladt a farkashoz.
- Farkas komám, gyere hamar, ördög van a lyukamban.
Odamegy a farkas a lyuk szájához.
- Ki vagy, mi vagy, róka komám lyukába, lyukába?

"Én vagyok, bém vagyok,
félig nyúzott bakkecske;
szarvaimmal tusálok,
bajuszommal szurkálok,
szaladj mindjárt, megdöflek."

Megijedt a farkas is, elszaladt a medvéhez.
- Jaj, komám, gyere hamar, ördög van a róka koma lyukában.
Odamegy a medve is a lyukhoz, beszól rajta:
- Ki vagy, mi vagy, róka komám lyukába, lyukába?

"Én vagyok, bém vagyok,
félig nyúzott bakkecske;
szarvaimmal tusálok,
bajuszommal szurkálok,
szaladj mindjárt, megdöflek."

Megijedt a medve is, elszaladtak mind a hárman. Szaladtak, szaladtak, egyszer előtaláltak egy sündisznót.
- Hova szaladtok, medve koma? - kérdi a sündisznó.
- Jaj, szaladjunk, te is szaladj, ördög van a róka koma lyukában.
- Nem szaladok én, gyertek vissza, hátha ki tudnám onnan riasztani.
- Már hogy tudnád, én csak erősebb vagyok, farkas komám is, mégse tudtuk - felel a medve.
- No csak próbáljunk szerencsét - mondja a sündisznó.
Visszamentek hát; beszól a sündisznó a lyuk száján:
- Ki vagy, mi vagy, róka koma lyukába, lyukába?

"Én vagyok, bém vagyok,
félig nyúzott bakkecske;
szarvaimmal tusálok,
bajuszommal szurkálok,
szaladj mindjárt, megdöflek."

De a sündisznó nem ijedt meg, hanem összegombolyította magát, begurult, elkezdte szúrkálni minden oldalról a nyúzott részét a kecskének. Ez se vette tréfára a dolgot, kiugrott a lyukból. Idekint aztán mindjárt megismerték őkelmét a medve is, farkas is; megfogták, széjjeltépték, jó lakomározást csaptak belőle.
Ha széjjel nem tépték volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 

Saját gépelés, kérlek
NE LOPJ!
Köszönöm.