Hazaérve a fiúk bekullogtak a barlangba,de anyjuk nem ment utánuk,hanem egy fáradt sóhajjal lefeküdt és felnézett a csillagokra.
Kál ezt látva nem követte testvéreit hanem anyjához kullogott és óvatosan remegő hangon megszólította:
-Anya, anya jól vagy?
-Igen fiam-mondta hűvös hangon Luna. Kál tovább próbálkozott
-Jó kis bunyó volt mi? Mindnek elláttad a baját- viccelődött
-Ez egy cseppet sem vicces!!!- mordult rá Luna, mire Kál behúzta fülét farkát
-Fiam most nagyot csalódtam benned, nem erre tanítottalak és.. apád sem. Meg is ölhettek volna. Mit gondoltál, szerinted vicceltem amikor mondtam hogy ne menj oda? Szerencséd, hogy Gringóék hazajöttek és rájöttem hogy bajban vagytok.
-Tudom anya és ne haragudj kérlek-sütötte le a szemét Kál megbánóan
Nem gondoltam,hogy ekkora baj lesz belőle, én csak kíváncsi voltam.
-Mégis mire?Mondtam,hogy ott nincs semmi. Szerinted hazudnék én neked?
-Nem.
-Na látod. Legalább kielégítetted a kíváncsiságod?
-Igen is meg nem is.
Ezt hogy érted-ütközött meg Luna a válaszon
-Még több kérdésem van és összezavarodtam.
-Na akkor tedd fel azokat a kérdéseket.-Mosolygott Luna
-Anya, az az igazság,hogy ezt már sokszor meg akartam kérdezni.
-Akkor miért nem kérdezted?
-Mert amikor elkezdtem kérdezni a tiltott területről szomorúnak láttalak és nem akartalak bántani.
-Kál nem te bántottál, hanem a múlt,de még jobban bántana,ha bajod esne. Szóval mik azok a kérdések?
-Miért tiltott terület a tiltott terület és kik voltak azok a farkasok akik meg akartak ölni?És honnan tudták hogy nincs apám és miért neveztek száműzöttnek?
-Állj. Kezdjük elölről és akkor talán minden kérdésedre választ kapsz. Bár reméltem sosem jön el ez a nap vagy legalábbis nem ilyen hamar.- Luna elszomorodott.
-Elmesélem apád történetét: Apád volt ennek az egész erdőnek az ura, persze akkoriban nem így nézett ki. Sokkal szebb volt. Volt víz és a farkasok a többi állattal összhangban éltek. Ám testvére Ádáz sokszor összeverekedett apáddal a hatalomért mert mindig is ő akart uralkodni. Amikor apád megöregedett téged nevezett ki utódjának,de Ádáz megölte mielőtt ezt kihirdette volna és átvette a hatalmat. Én meg fogtalak titeket és idehoztalak,mert titeket is megölt volna. Ezért neveztek száműzöttnek. Akiket láttál a nagybátyáid, ezért tudják, hogy nincs apád. Nos a Tiltott terület ezért tiltott. Ha visszamész megölnek. -Kál szomorúan hallgatta anyját.
-De miért ilyen gonoszok?
-Ádáz mindig is uralkodni szeretett volna,de nem ért hozzá egyáltalán, hisz láttad, se víz se élelem,se egy zöld terület. A testvérei Rino, Teo és Jago egy időben apád mellett álltak, de Ádáz valótlan dolgokat állított apádról és így az oldalára állította őket. Ádáz fiai: Dark és Bitang őket már így nevelte. Valamint az anyjuk Yoko. Ő sokáig a barátnőm volt de hátba támadt.
-És senki sem akarja megállítani őket?
Dehogynem!-Luna elszomorodott -A testvéreim és a barátaink mind megpróbálták, de vagy megölte vagy száműzte őket. Nem sikerült. Így mindenki csendesen tűr és megpróbál életben maradni.
-De anya ez nem helyes!!!
-Tudom Kál,de ez van,nem tudunk mit tenni.
-De igen is tudunk! Anya azt mondtad apa engem nevezett ki utódjának ez a hely engem illet én vagyok az örökös.
-Igen Kál, ez így van, de még rengeteget kell tanulnod és fejlődnöd és ezért akartalak ettől a naptól megóvni.
-De miért anya?
-Mert már nem taníthatlak. Neked kell rájönnöd egyedül,hogy mire vagy képes és ha visszatérsz meg kell próbálnod visszavenni a hatalmat ami téged illet.
-De anya,ne küldj el! Ígérem jó leszek és tanulok és nem megyek többet oda.
-Nem Kál, nem erről van szó. Te jó fiú vagy.
-Akkor miért küldesz el?
-Mert ez a törvény. Egyedül kell felnőnöd. Bízom benned és nem csak én hanem sok millió állat rajtam kívül. Remélem boldogulsz és bízom benned, hogy méltósággal veszed vissza a helyed. Apád nemhiába választott téged.
-Anya ne mond ezt-mondta Kál sírva

Kál:
Én csak élni akartam őszintén,
ahogy én képzeltem el,
Gyönyörű célok felé futni és érni őket el.
Négy lábbal járni a földön,
de a fellegek közt a fejemmel,
Élni úgy,hogy akit szerettem,
sosem feledjem el.
De az egész csak hazugság volt,
szép mesék csupán,
gyermekfejjel szőtt álom, melyet végigálmodtak már.
Könnyes szemmel ébredezve búsan nézek szét,
és rájövök, hogy mily sok az, mit én nem értek még.
Hiába keresem a választ, mindenki némán áll,
mert a kérdéseket kimondani sosem merem már.

Luna:
Nem mindig könnyű, mit eltervezel,
S Isten váltja be végül, mit véghez viszel.
Hittel élni könnyebb a rossz napokon,
ha újra arcul csap a nemvárt pofon.
Olykor még nehéz a kósza remény,
Ha van igazságod, nem lesz kemény.
Az élet, mit élsz csak a tiéd,
Éld hát éld, az ég téged véd.
S ha nem mindig könnyű, mit eltervezel,
Isten segít majd, s nem veszel el.
Mert hittel élni könnyebb, minden napon,
a nap is szebben süt az ablakodon.
Élj hát élj, jól, s rendesen,
S nyisd ki szíved szép csendesen.
Mert hittel élni könnyebb a lélek szabadabb,
Megért majd az Isten csak légy boldogabb.

-De anya én nem akarok elmenni. Tőled tanulok, meg Tamitáéktól.
-Sajnos ezen a törvényen nem lehet változtatni. Ezen minden farkas átesik, csak neked nehezebb hisz te vagy az örökös. Most gyere aludni,hajnalban indulunk.
-Kál anyjához bújt és próbált nem a holnapra gondolni.
-Szeretlek anya
-Én is fiam

Luna:
Álmodj szépet,
álmodj szépet,álmodj szépet,
minden álmod szép legyen.
Álmod elvisz, otthon ébredsz,
túl a zajló tengeren.
Hozzád szállnék,
álom szárnyon,
hogyha más már nem segít.
Mond, hogy hallod,
ezt a hangot,segítsd át most, az éjszakán.
Hidd el meghal, nélküled meghal,
érted élhet még talán.
Mond, hogy hallod,
ezt a hangot,
segítsd át most,
az éjszakán.