Kál már a határnál járt. Már messziről megcsapta az orrát a bűz. Sehol egy fűszál, egy pillangó vagy élőlény. Csupán csonthalmazok mindenütt. Kált elragadta a szomorúság.

A valóság
Hittem abban a szebb világban,
Melyet éjjelente álmomban láttam.
Hittem benne, akár nyitott szemmel,
Hittem benne feltétel nélkül, csukott szemmel.
Megbíztam még a legtitkosabb dolgokban is megnyíltam,
Hittem a szépet, a jót, mindent, minden egyes szót.
Hittem azt, mit szemem látott,
Hittem a szavakban, holott sokszor bántott.
Csalódtam, sokszor magával ragadva repített,
Egy gyönyörű, bámulatos, gond nélküli vidékre.
Hittem a végsőkig, én hittem benned.
Te ezt nem értheted, nekem mit jelentett.
Egy nap azon kapom magam, véget ért az álom,
Állok szótlanul, s a valóságot látom.
Csalódottan omlok össze,
Szívemben egy világ tört össze.
Ezért mást nem okolhatok,
Naiv lelkem most pofonokat kapott.
Azóta a világot más szemmel látom,
S rájöttem a valóság a legborzalmasabb rémálom.

Hirtelen egy antilop ugrált el mellette.
-Hé!Várj!-Kiáltott utána és a nyomába eredt, de az antilop még gyorsabban ugrált. Nagy nehezen sikerült egy sarokba szorítania.
-Kérlek ne ölj meg!- Sírt az antilop
-Dehogy öllek, nem akarlak bántani
-Ez Ádáz birodalma, itt mindenkit megölnek, én is bujkálok, a családomat megölték, a többiek elmenekültek, csak inni akartam.
-Értem, valóban szörnyű ez a hely. Te miért nem mész el innen?
-Fogalmam sincs merre induljak, te viszont jobban teszed ha menekülsz mielőtt megtalálnak
-Kik találnak meg?-de már nem tudott válaszolni az antilop, Kál fülét mély morgás csapta meg 3 irányból is és megszólalt mögötte egy hang:
-Ki vagy te és mit keresel Ádáz birodalmában?-Kál megfordult és 3fekete farkassal találta szembe magát, akiknek teste tele volt sebhellyel, szőrük ritka és bozontos volt.
-Én Kál vagyok, és érdekelt mi van erre-felelte magabiztosan.
-Látom a kajánkra fáj a fogad száműzött!-acsargott az egyikük.
-”Száműzött?Vajon mit jelenthet?”-borzongott Kál,de félelmét továbbra sem mutatta ki. Ekkor azonban 2testvére jelent meg
-Kál,jól vagy?-Kérdezte Tamita és Dakota aggódva
-Igen, semmi bajom, de ti, hogy kerültök ide?
-Nem volt nehéz rájönni,miután annyit kérdezősködtél erről a helyről.
-Elég!!!!-Mordult közbe az egyik bozontos
-Ne itt vitassátok meg a dolgaitokat, térjünk a lényegre, most szépen csatlakoztok vagy meghaltok.
-Egyik sem! Fogjuk magunkat és szépen hazamegyünk-Felelte Tamita és ekkor megérkezett Kao és Gringo.
-Jól vagy öcsi?-Aggódtak
-Igen, minden rendben-felelte ismét Kál.
-Nocsak jött egy kis erősítés? Itt a csipet-csapat?-viccelődött a bozontos
-Tényleg azt gondoltátok, hogy csak úgy besétáltok ide és szó nélkül távoztok?-acsargott a másik
-Miért ne tehetnénk?-szemtelenkedett Dakota.
-Nézzétek fiúk a kis vakarcsok azt sem tudják kik vagyunk és hol vannak-mondta a bozontos
-Csak, hogy tudjátok miért haltok meg. Ádáz falkája vagyunk, ez itt Ádáz birodalma és mi éhesek vagyunk!
-Nem fog itt senki senkit megenni- ocsúdott fel Kál a döbbenetéből.
-És miből gondolod ezt? Te kis merész? Látszik nincs apátok, ki megneveljen titeket fennhéjázott a bozontos.
-De van anyjuk-ugrott hirtelen közéjük Luna és összecsapott a farkasokkal.